A nap Doylizmusa: A legjobb módja annak, hogy tied legyen az utolsó szó, ha bocsánatot kérsz

"Körbe körbe, ki tudja hol áll meg” – mondja a rulett krupié, miközben megpörgeti a golyót és a kereket. Arra emlékeztet, ahogy az életem zajlik mostanában. Elmentem megint készpénzes játékot játszani az este. Ott hagytam újabb 137 ezer dollárt és a világért sem tudok rájönni, hogy mit csinálok rosszul. Miután elhagyom az asztalt újra és újra átgondolom a partikat, és úgy érzem, hogy semmit nem csináltam rosszul. A versenyeken néhány óra után semmi lapot nem kapok. Úgy érzem, Fortuna Nagyasszony nem mosolyog rám mostanság. Minden póker játékos ismeri ezt az érzést, és szerintem nincs más megoldás, túl kell rajta tennie magát az embernek, és játszani.

A másik dolog ami nyugtalanít, a fiam, Todd. Egy elég kellemetlen nézeteltérés közepében vagyunk. Annyira konok vaskalapos (vajon kitől örökölhette), hogy úgy néz ki, nekem kell nyelni egyet és beszélni vele. Remélem, a vitánknak nem volt hatása a játékára. Mindig azt mondom, először a személyes dolgait kell tisztáznia az embernek, ha a legjobb formáját szeretné hozni.

Néhány idősebb pókeres arról beszélgetett, hogy ki a valaha élt legelviselhetetlenebb pókeres az osztók számára. Arra gondoltam, hogy érdekes lenne felsorolni őket, úgyhogy íme minden blogba egy ember.

Stu Ungar az én mindenkori befutóm. Annyira robbanékony volt, bármelyik másodpercben kitörhetett. Állandóan az osztókon vezette le az összes frusztrációját, nem a játékosokon. Olyan dolgoknak mondta el őket, amikről még nem is hallottam, nemtől függetlenül. Egyszer Lake Tahoe-ban ráköpött a kártyájára és azt mondta az osztónak, "eldobtam, vedd el a lapomat". Az osztó becsületére legyen mondva, csak ennyit felelt: "haver, én meg nem fogom azt a kártyát". A Golden Nugget-ben egy hölgy osztót addig szidott, míg ő oda nem hívta a teremfőnököt. Odafordult hozzá, a kezébe nyomta a kitűzőjét, és azt mondta: "kilépek". Aztán odafordult Stu-hoz: "A k. anyádat, gyere ki az utcára, és szétrúgom a seggedet!" Mondanom sem kell, Stu viszakozott.

Amikor nem játszottunk, akkor nagyon kedves ember volt, jó humorérzékkel, sosem értettem, hogy tud ennyire kifordulni önmagából.
A következő bejegyzésben majd elmondom, ki a második...