Kínzás... nap, nap után. Amit Anglia királya tett William Wallace-szal a Rettenthetetlen-ben, az elhalványul ahhoz képest, ami velem történt az elmúlt hónapban. Megint a buborékban végeztem a 10 000 dolláros Omaha 8 vagy jobb versenyen. Én álltam az élen 250 ezer zsetonnal, amikor már csak 40 játékos volt versenyben, és nem kerültem pénzbe, ami az első 27 helyezettnek járt. Az egyik játékosnak kiegészült a lyukas sora az utolsó lappal, amikor már minden pénz a kasszában volt. Ami még rosszabbá teszi, hogy 28. helyen kiestem, hogy kötöttem néhány fogadást, összesen közel 200 ezer dollár értékben arra, hogy pénzben végzek. Nem vesztettem, mert ahhoz nekik be kellett volna jutniuk fizetős helyre, és egyiküknek sem sikerült.
Visszatekintve már látom, hogy nem vagyok egy észlény, mert csak annyit kellett volna tennem, hogy ott ülök, amíg még egy játékos kiesik, de tojom le, én nyerni próbáltam.
Ma kezdődik hivatalosan a nyár, és ez az év leghosszabb napja. Néhány nap szünetet tartok a pókertől, a versenyektől és a készpénzes játéktól. Szerdára, az 50 ezer dolláros nevezési díjú HORSE versenyre majd összeszedem magam és felkészülök. Ha abban nem leszek sikeres, akkor nagyon csalódott leszek. Ha megfeszítenek, sem tudom megmondani, hogy miért nem megy a póker. Egymás után öt alkalommal vesztettem a készpénzes játékban, és ez azt jelzi számomra, hogy nem úgy játszom, ahogy kellene. Tudom, hogy ez meg fog fordulni.
Most végére érek a listámnak, amelyben megnevezem azt az 5 játékost, akik leginkább zaklatták az osztókat. Az egyetlen élő játékos köztük Sammy Farha. Néha hihetetlen tud lenni. Halkan beszél, de nagyon durva dolgokat mond. Puggy Pearson is a listámon van. Emlékszem, hogy a régi Dunes kártyateremben egyszer összeverekedett egy Kim nevű osztó hölggyel. Amikor az egyik férfi osztó is odaugrott, hogy visszafogja Pug-ot, Kim levette a magassarkú cipőjét és elkezdte a fején ütni Puggy-t. Évekig nevettünk ezen. "Shoeshine" Nick Simpson is azok közé a játékosok közé tartozott, akik állandóan zaklatták az osztókat. Egyszer levizelt az asztal alatt egy gyanútlan osztót. Az utolsó játékos a listámon “Nigger Nate” Lanette. Nem vagyok rasszista, mindenki így hívta. Egyszer leharapta egy osztó fülét a Stardust-ban. Másnap visszajött, és adott a szerencsétlen fickónak 5000 dollárt. Abban az időben az nagyon sok pénz volt. Ez a lista nagyon sok vitát vált ki ahhoz, hogy tovább folytassam, ezért nem sorolom tovább. Meg kell még említenem Johnny Chan-t, aki régebben nagyon durva volt az osztókkal, de az utóbbi években megváltozott.
Szép munka, John!
2008. június 22., vasárnap
2008. június 20., péntek
A nap Doylizmusa: A legjobb módja annak, hogy tied legyen az utolsó szó, ha bocsánatot kérsz
"Körbe körbe, ki tudja hol áll meg” – mondja a rulett krupié, miközben megpörgeti a golyót és a kereket. Arra emlékeztet, ahogy az életem zajlik mostanában. Elmentem megint készpénzes játékot játszani az este. Ott hagytam újabb 137 ezer dollárt és a világért sem tudok rájönni, hogy mit csinálok rosszul. Miután elhagyom az asztalt újra és újra átgondolom a partikat, és úgy érzem, hogy semmit nem csináltam rosszul. A versenyeken néhány óra után semmi lapot nem kapok. Úgy érzem, Fortuna Nagyasszony nem mosolyog rám mostanság. Minden póker játékos ismeri ezt az érzést, és szerintem nincs más megoldás, túl kell rajta tennie magát az embernek, és játszani.
A másik dolog ami nyugtalanít, a fiam, Todd. Egy elég kellemetlen nézeteltérés közepében vagyunk. Annyira konok vaskalapos (vajon kitől örökölhette), hogy úgy néz ki, nekem kell nyelni egyet és beszélni vele. Remélem, a vitánknak nem volt hatása a játékára. Mindig azt mondom, először a személyes dolgait kell tisztáznia az embernek, ha a legjobb formáját szeretné hozni.
Néhány idősebb pókeres arról beszélgetett, hogy ki a valaha élt legelviselhetetlenebb pókeres az osztók számára. Arra gondoltam, hogy érdekes lenne felsorolni őket, úgyhogy íme minden blogba egy ember.
Stu Ungar az én mindenkori befutóm. Annyira robbanékony volt, bármelyik másodpercben kitörhetett. Állandóan az osztókon vezette le az összes frusztrációját, nem a játékosokon. Olyan dolgoknak mondta el őket, amikről még nem is hallottam, nemtől függetlenül. Egyszer Lake Tahoe-ban ráköpött a kártyájára és azt mondta az osztónak, "eldobtam, vedd el a lapomat". Az osztó becsületére legyen mondva, csak ennyit felelt: "haver, én meg nem fogom azt a kártyát". A Golden Nugget-ben egy hölgy osztót addig szidott, míg ő oda nem hívta a teremfőnököt. Odafordult hozzá, a kezébe nyomta a kitűzőjét, és azt mondta: "kilépek". Aztán odafordult Stu-hoz: "A k. anyádat, gyere ki az utcára, és szétrúgom a seggedet!" Mondanom sem kell, Stu viszakozott.
Amikor nem játszottunk, akkor nagyon kedves ember volt, jó humorérzékkel, sosem értettem, hogy tud ennyire kifordulni önmagából.
A következő bejegyzésben majd elmondom, ki a második...
A másik dolog ami nyugtalanít, a fiam, Todd. Egy elég kellemetlen nézeteltérés közepében vagyunk. Annyira konok vaskalapos (vajon kitől örökölhette), hogy úgy néz ki, nekem kell nyelni egyet és beszélni vele. Remélem, a vitánknak nem volt hatása a játékára. Mindig azt mondom, először a személyes dolgait kell tisztáznia az embernek, ha a legjobb formáját szeretné hozni.
Néhány idősebb pókeres arról beszélgetett, hogy ki a valaha élt legelviselhetetlenebb pókeres az osztók számára. Arra gondoltam, hogy érdekes lenne felsorolni őket, úgyhogy íme minden blogba egy ember.
Stu Ungar az én mindenkori befutóm. Annyira robbanékony volt, bármelyik másodpercben kitörhetett. Állandóan az osztókon vezette le az összes frusztrációját, nem a játékosokon. Olyan dolgoknak mondta el őket, amikről még nem is hallottam, nemtől függetlenül. Egyszer Lake Tahoe-ban ráköpött a kártyájára és azt mondta az osztónak, "eldobtam, vedd el a lapomat". Az osztó becsületére legyen mondva, csak ennyit felelt: "haver, én meg nem fogom azt a kártyát". A Golden Nugget-ben egy hölgy osztót addig szidott, míg ő oda nem hívta a teremfőnököt. Odafordult hozzá, a kezébe nyomta a kitűzőjét, és azt mondta: "kilépek". Aztán odafordult Stu-hoz: "A k. anyádat, gyere ki az utcára, és szétrúgom a seggedet!" Mondanom sem kell, Stu viszakozott.
Amikor nem játszottunk, akkor nagyon kedves ember volt, jó humorérzékkel, sosem értettem, hogy tud ennyire kifordulni önmagából.
A következő bejegyzésben majd elmondom, ki a második...
2008. június 13., péntek
A nap Doylizmusa: A siker titka, hogy visszatérjünk az alapokhoz, és azt is tovább boncolgassuk
BETELT?! Épp készülődtem a 10.000$-os heads-up versenyre amikor megcsörrent a telefonom és közölték velem, hogy elérték a maximális 256 főt. Hihetetlen, hogy képesek limitálni a játékosok számát egy WSOP versenyen. Fontosnak tartom a struktúrát, de igazán betehettek volna még egy fordulót, hogy több játékos vehessen részt vagy valami!
Nem tudtam nem észrevenni a szokásos reggeli úszás közben, hogy milyen gyönyörű ez a mai nap. Egy darab felhő sincs az égen, a virágaim gyönyörűen bontogatják a szirmaikat. Belegondoltam, hogy mennyi ilyen szépséges napot hagyhattam ki azért, mert egy sötét terem póker asztala mellett görnyedtem. Megérte? Elég kétélű kérdés ez, és nem tudom rá a választ.
Így kell ezt csinálni Daniel! Mr Negrenau megnyerte a limit Hold'em versenyt és ezáltal előkelő helyre kerültem a fogadásomban miszerint Daniel, Lee Watkinson, és Lee Markholt több karkötőt szerez, mint Phil Ivey és Allen Cunningham. Nem fogok többször ilyen fogadást kötni, mert nem szeretek barátok ellen drukkolni. Előző este, mikor lefekvéshez készülődtem, Ivey vezette a 3000$-os HORSE eventet. Kötöttem még egy fogadást három az egyhez 100.000$-ért Phil-lel, hogy nem fog egy karkötőt se nyerni, úgyhogy nem volt más lehetőségem, csak az ellendrukk. Jó volt látni reggel, hogy kiesett a versenyből. A másik, amit szintén jó volt látni, hogy két DoylesRoom játékos, Todd Brunson és Hoyt Crokins is bejutott a legjobb 16-ba.
Kimentem a reptérre, hogy felvegyem két unokatestvéremet, akiket nem láttam már vagy negyven éve. Ira és Vernice Hale a 60. házassági évfordulójukat ünnepelték, ennek örömére életükben először ellátogattak Vegas-ba. Eltöltöttünk egy kellemes napot együtt. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan peregnek az évek, olyan, mintha tegnap láttuk volna egymást. Bill, Vernice apukája, aki az én nagybácsikám, a közelmúltban húnyt el 99 éves korában. Sok felmenőm közelítette meg a 100 évet mielőtt meghalt.
Annyival jobb hangulatba vagyok, mint mikor legutóbb írtam. Készen állok, hogy jó pókert játsszak. Ebből is látszik, hogy a kétségbeesést és a bizakodást gyakran csak egy jó alvás választja el egymástól.
Nem tudtam nem észrevenni a szokásos reggeli úszás közben, hogy milyen gyönyörű ez a mai nap. Egy darab felhő sincs az égen, a virágaim gyönyörűen bontogatják a szirmaikat. Belegondoltam, hogy mennyi ilyen szépséges napot hagyhattam ki azért, mert egy sötét terem póker asztala mellett görnyedtem. Megérte? Elég kétélű kérdés ez, és nem tudom rá a választ.
Így kell ezt csinálni Daniel! Mr Negrenau megnyerte a limit Hold'em versenyt és ezáltal előkelő helyre kerültem a fogadásomban miszerint Daniel, Lee Watkinson, és Lee Markholt több karkötőt szerez, mint Phil Ivey és Allen Cunningham. Nem fogok többször ilyen fogadást kötni, mert nem szeretek barátok ellen drukkolni. Előző este, mikor lefekvéshez készülődtem, Ivey vezette a 3000$-os HORSE eventet. Kötöttem még egy fogadást három az egyhez 100.000$-ért Phil-lel, hogy nem fog egy karkötőt se nyerni, úgyhogy nem volt más lehetőségem, csak az ellendrukk. Jó volt látni reggel, hogy kiesett a versenyből. A másik, amit szintén jó volt látni, hogy két DoylesRoom játékos, Todd Brunson és Hoyt Crokins is bejutott a legjobb 16-ba.
Kimentem a reptérre, hogy felvegyem két unokatestvéremet, akiket nem láttam már vagy negyven éve. Ira és Vernice Hale a 60. házassági évfordulójukat ünnepelték, ennek örömére életükben először ellátogattak Vegas-ba. Eltöltöttünk egy kellemes napot együtt. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan peregnek az évek, olyan, mintha tegnap láttuk volna egymást. Bill, Vernice apukája, aki az én nagybácsikám, a közelmúltban húnyt el 99 éves korában. Sok felmenőm közelítette meg a 100 évet mielőtt meghalt.
Annyival jobb hangulatba vagyok, mint mikor legutóbb írtam. Készen állok, hogy jó pókert játsszak. Ebből is látszik, hogy a kétségbeesést és a bizakodást gyakran csak egy jó alvás választja el egymástól.
2008. június 12., csütörtök
A nap Doylizmusa: Még az álló óra is pontos napjában kétszer
Sokszor hallottam már a buborék fiúságról, de sosem tapasztaltam ezidáig. Két nap kettestől hetesig alacsony játék után (deuce to seven lowball) elértük a legjobb tizenötöt, és csak 14 ember kapott pénzt. Nem szenteltem ennek különösebb figyelmet, mivel a győzelemért játszottam. Az alapatétek és a vakok egyre magasabbak voltak és amikor egy 10-8-2-3-4 kész kezet találtam, betoltam az összes zsetonom, és belefutottam egy kész 9-es magasba, amivel elszállt a remény, hogy megszerezzem a 11. karkötőm. Hát végülis, mindíg van egy holnap.
Ma lesz a 3000$-es HORSE, de vacakul érzem magam, és nem tudom, hogy elindulok-e rajta egyáltalán. Nagyszerű verseny lenne ez a számomra a játékok sokfélesége miatt, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ennyire erőltetnem kellene. Igen keményen játszottam az eddigi WSOP versenyeken, és minden versenyen elég messzire jutottam, de nem jó úgy játszani, ha nem állsz rá készen. Fél órám van, hogy eldöntsem, és maga a tény, hogy fontolgatom, erősen mutatja, hogy jobban akarom azt a tizenegyediket, mint gondoltam.
Észrevettem, hogy Erick “E Dog” Lindgren-nek jól megy a WSOP ezidáig. Ez jó a pókernek, mivel a híresebb játékosok közé tartozik, és sok partiban aktív, ezért drukkolok neki. Másrészt viszont Phil Ivey túlságosan erőlteti, hogy karkötőt szerezzen, és ez rossz hatásal van a játékára. Rengeteg pénzt feltett magára, hogy sikerülni fog, túl sok versenyen vesz részt, és túl agresszíven játszik annak reményében, hogy így korán sok zsetonhoz juthat. Ahogy mindíg is mondtam, piszok nehéz megnyerni egy ilyen dolgot.
Húsz percem van, hogy elhatározzam magam. Az idő múlandó dolog, úgyhogy ma este pihenni fogok inkább,. Elég nehéz dolog ez azok után, hogy olyan sokáig eljutottam az összes tornán amin elindultam, és úgy, hogy állandó késztetést érzek arra, hogy újból ringbe szálljak. Jobb lesz, ha gatyába rántom magam, mert ennél több van bennem!
Ma lesz a 3000$-es HORSE, de vacakul érzem magam, és nem tudom, hogy elindulok-e rajta egyáltalán. Nagyszerű verseny lenne ez a számomra a játékok sokfélesége miatt, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ennyire erőltetnem kellene. Igen keményen játszottam az eddigi WSOP versenyeken, és minden versenyen elég messzire jutottam, de nem jó úgy játszani, ha nem állsz rá készen. Fél órám van, hogy eldöntsem, és maga a tény, hogy fontolgatom, erősen mutatja, hogy jobban akarom azt a tizenegyediket, mint gondoltam.
Észrevettem, hogy Erick “E Dog” Lindgren-nek jól megy a WSOP ezidáig. Ez jó a pókernek, mivel a híresebb játékosok közé tartozik, és sok partiban aktív, ezért drukkolok neki. Másrészt viszont Phil Ivey túlságosan erőlteti, hogy karkötőt szerezzen, és ez rossz hatásal van a játékára. Rengeteg pénzt feltett magára, hogy sikerülni fog, túl sok versenyen vesz részt, és túl agresszíven játszik annak reményében, hogy így korán sok zsetonhoz juthat. Ahogy mindíg is mondtam, piszok nehéz megnyerni egy ilyen dolgot.
Húsz percem van, hogy elhatározzam magam. Az idő múlandó dolog, úgyhogy ma este pihenni fogok inkább,. Elég nehéz dolog ez azok után, hogy olyan sokáig eljutottam az összes tornán amin elindultam, és úgy, hogy állandó késztetést érzek arra, hogy újból ringbe szálljak. Jobb lesz, ha gatyába rántom magam, mert ennél több van bennem!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
