A nap Doylizmusa: Ma vagyok a legfiatalabb, mint amennyi valaha is leszek!

Wow! Milyen fantasztikus időnk van Vegasban. Nem emlékszek olyan napokra, mint amilyenek most vannak januárban. Szinte semmi szél sincs és 75 fok Fahreinheit van. Igazi paradicsom egy golfozónak. Még én is a golfpályán voltam az elmúlt három napban. Eléggé lelombozó, amikor úgy próbálok játszani, mint ahogy régen de a rossz lábammal és az egyre öregedő korommal már nem megy. Látni, hogy mennyi fiatal srác milyen jól játszik igazán csak nehezebbé teszi számomra az egész dolgot. David Benyamine több fejlődést mutatott az elmúlt egy évben mint bárki akit valaha láttam. Nagyon jó lesz néhány éven belül.

Valami bohóc, aki a "Blend Celebrity Bucket List"-et csinálja, összerakott egy listát arról, hogy melyik 100 híresség a legesélyesebb, hogy meghaljon 2009-ben. Találjátok ki, hogy ki a 16!?! Igen, igen, én lennék az. Először is, nem tartanám magamat hírességnek, szóval nem is vagyok kvalifikálva. De ha mégis, az biztos, hogy nincs semmi tervem arra, hogy feldobjam a talpamat a közeljövőben és tuti, hogy nem 2009-ben. Meg kéne néznie a családi génjeimet, mind két oldalon kilencven év fölött éltek. Beszélnie kéne az orvosommal, és megnéznie a vérnyomás eredményemet, a 140-es koleszterin szintemet és a kardiológusom lelkesedését az EKG-mról. Azt mondta, hogy túlsúlyban fogok meghalni. 5 éve kellett volna látnia, amikor 130 fonttal voltam nehezebb. Mindesetre, azt mondta, hogy 10% esélye van, hogy meghalok. Én szeretnék bármekkora tétet feltenni 10 az 1-hez, ha bárki ismeri ezt a vicces emberkét.

Margarat Hussman, a 15 éves lány, aki gyógyíthatatlan rákban szenved, éppen egy nagyon bátor harcot vív a kórházban tüdőgyulladás ellen. Fantasztikus lelki és fizikai ereje van, küldjetek neki egy bátorító emailt ide: anne@ddgoose.com

Margaret Hussman

Köszönök minden tanácsot arra vonatkozóan, hogy fogadjam el az egyetemem Sportolói Hírességek Csarnokába való jelölésemet. El fogom fogadni és elmegyek az ünnepségre októberben. Nem szabad az összes barátomnak és volt csapattársamnak csalódást okoznom, mert nagyon nagy nyomást helyeztek a válogató bizottságra. Egy dolgot akarok, hogy ők tudjanak; én egy professzionális pokerjátékos vagyok és büszke vagyok rá!

A nap Doylizmusa: Emlékezz arra, hogy a nagy eredmények néha nagy rizikóval járnak.

Visszaértem Londonból és megint úgy érzem magam, mintha egy vonat végigszáguldott volna rajtam. A feleségem azt akarta, hogy menjek fel az emeletre és szeretkezzek vele. Mondtam neki, hogy választania kell a kettő közül, mind a kettőt nem tudom megcsinálni. Nem hinném, hogy teljesen kipihentem a macaui utamat, de mindenképp úgy éreztem, hogy el kellett mennem a WSOPE-re. Nagyon sok fejlődés volt az elmúlt egy évben és bárki is volt felelős a struktúráért, csakis dicséretet érdemel. Kegyetlenül sok játék volt mert a vakok elég lassan emelkedtek. Mindemellett, csak egy kaszinó látta vendégül a versenyt, ami nagyon megkönnyítette.

Tudom, hogy Londonban fantasztikusnak kéne lennie a kajának, de én nem találtam meg. A kedvenc helyem a Subway volt, ami a szállodám mellett volt. Természetesen kétszer drágább volt, mint ahogy minden más ott. Azt hiszem, hogy jól játszottam mivel mind a 3 tornán amin elindultam elég sokáig jutottam. Egy dolog amit észrevettem, hogy az európaiak mennyivel jobban játszanak holdemet. A skandináv játékosok, akikből 5 is volt az én asztalomnál a fő versenyen, nagyon meggyőzőek voltak. Az utolsó hírem az volt, hogy John Juanda az utolsó amerikai aki bent maradt.

A HORSE versenyen 8 amerikai profi ült velem egy asztalnál. Ez aztán a szerencsétlen sorsolás! Chad Brown, Max Pescatori, John Juanda és még 4 másik profi várt rám. Nem igazán bánom, hogy ki ül velem egy HORSE asztalnál, mert a legtöbb srácnak van legalább egy gyenge játéka.

Játszottam a tavalyi év WSOPE főverseny győztesével, Annette Obrestaddal egy heads-upot az ESPN-nek. Mind a ketten 20,000 dollárral kezdtünk és úgy volt, hogy 3-ból két győzelemig megyünk, de kaptam pár szerencsés kártyát így már az első kettőn megvertem. Úgy tűnt, hogy kényelmesen érezte magát és jól játszott. Nagyon jót tett a pókernek, hogy ő nyerte a 2007-es WSOPE-t.

Éppen az alelnök jelölteket néztem és mind a kettő nagyon meggyőző volt. Palinnak vereséget kellett volna szenvednie, de jól tartotta magát. Érdekes lesz megtudni, hogy a média szerint ki nyert. Szoktam olvasni Lee Watkinson blogját és örülök, hogy egy újabb pókerjátékos ennyire heves a politikában. Mindig emailezek és beszélgetek Danial Negreanuval és Eric Seidellel. Természetesen, én egy George W. Bush szavazó voltam a legutóbbi választásokon, szóval most mindenkire figyelek. Még mindig nem döntöttem, hogy kire fogok szavazni, de mindenkinek el kéne mennie szavazni.

DB

A Nap Doylizmusa: Mikor a dolgok rosszra fordulnak, ne fordulj velük

Pörögnek az események a WSOP-n és elégedett vagyok, mert teljesen ki vagyok merülve. Rájöttem, hogy nem kéne erőltetnem a dolgot, mikor a lakáskulccsal megpróbáltam beindítani a kocsit, és a kocsi kulccsal bejutni a lakásba. Ez nem jó jel. Nemcsak, hogy nem játszom az elkövetkezendő tourokon, de elkerülöm az igen kecsegtető cash asztalokat is.

Mindig rekordokról beszélsz. Felejtsd el, hogy hányszor értél pénzbe, vagy hogy hány karkötőd van. Egy nap ezeket valaki úgyis meg fogja dönteni, de nekem sikerült felállítanom egyet, ami örökre állni fog. Két kis robogót hagytam el az utóbbi három WSOP alkalmával. Próbáld megdönteni ezt a rekordot! A Vip szoba mellett parkoltam le vele, egy hetes, vadi új járgány volt, és mikor kijöttem hűlt helyét leltem. Persze benne hagytam a kulcsot, de milyen beteg lelkű fajzat, lop el egy mozgás korlátozott robogót.
Két éve a WSOP alatt. Ebédre voltam hivatalos a Bellagio-ban. Át kellett ugranom a Rio-ba az öltönyömért. A kocsimat az inas fiúra bíztam. Mikor álltam ki észrevettem, hogy nincs a kocsin a járgányom. Valószínűleg nem rögzítettem megfelelően, és leesett. Természetesen az üveg bor amit fogyasztottam, semmi befolyással nem volt az eseményekre.

Hivatásos vagyok ma egy Doyle’s room vacsorára. Megpróbálok minél hamarabb elszabadulni, mert három napnyi interjú és könyv dedikálás vár rám. Bár tudom, hogy mennek a dolgok egy ilyen party-n. Sose lehet tudni. Egy dolog biztos, a kis robogómat otthon hagyom a garázsban :D

A Nap Doylizmusa: Ha a póker citromot ad, csinálj limonádét

Testem minden része sajog. Most estem ki az 50K Horse eventről. 3 napon keresztül legalább napi 12 óra játék totálisan kimerített. Azt hittem elég fitt vagyok, hogy felvegyem a kesztyűt ezekkel a fiatal srácokkal, de már nem vagyok a régi. Majdnem sikerült felállítanom egy WSOP rekordot amire nem lennék büszke, háromszoros buborék ember. 16. voltam és küzdöttem azért, hogy ITM-be kerüljek, ami épphogy sikerült, de legalább megnyertem a fogadásaim nagyrészét. Nagyon meg szerettem volna nyerni, de nem lehet mit tenni, mikor a vakok és az ante ennyire magas már. Sok szerencsét a még bentmaradt játékosoknak.

A, interjúk; semmi időm nem maradt játszani. versenysorozatnak számomra vége, mert rengeteg kötelességem van, könyv aláírások

A nap Doylizmusa: Tápláld bátorságodat, és félelmed szerte foszlik!

Kínzás... nap, nap után. Amit Anglia királya tett William Wallace-szal a Rettenthetetlen-ben, az elhalványul ahhoz képest, ami velem történt az elmúlt hónapban. Megint a buborékban végeztem a 10 000 dolláros Omaha 8 vagy jobb versenyen. Én álltam az élen 250 ezer zsetonnal, amikor már csak 40 játékos volt versenyben, és nem kerültem pénzbe, ami az első 27 helyezettnek járt. Az egyik játékosnak kiegészült a lyukas sora az utolsó lappal, amikor már minden pénz a kasszában volt. Ami még rosszabbá teszi, hogy 28. helyen kiestem, hogy kötöttem néhány fogadást, összesen közel 200 ezer dollár értékben arra, hogy pénzben végzek. Nem vesztettem, mert ahhoz nekik be kellett volna jutniuk fizetős helyre, és egyiküknek sem sikerült.

Visszatekintve már látom, hogy nem vagyok egy észlény, mert csak annyit kellett volna tennem, hogy ott ülök, amíg még egy játékos kiesik, de tojom le, én nyerni próbáltam.

Ma kezdődik hivatalosan a nyár, és ez az év leghosszabb napja. Néhány nap szünetet tartok a pókertől, a versenyektől és a készpénzes játéktól. Szerdára, az 50 ezer dolláros nevezési díjú HORSE versenyre majd összeszedem magam és felkészülök. Ha abban nem leszek sikeres, akkor nagyon csalódott leszek. Ha megfeszítenek, sem tudom megmondani, hogy miért nem megy a póker. Egymás után öt alkalommal vesztettem a készpénzes játékban, és ez azt jelzi számomra, hogy nem úgy játszom, ahogy kellene. Tudom, hogy ez meg fog fordulni.

Most végére érek a listámnak, amelyben megnevezem azt az 5 játékost, akik leginkább zaklatták az osztókat. Az egyetlen élő játékos köztük Sammy Farha. Néha hihetetlen tud lenni. Halkan beszél, de nagyon durva dolgokat mond. Puggy Pearson is a listámon van. Emlékszem, hogy a régi Dunes kártyateremben egyszer összeverekedett egy Kim nevű osztó hölggyel. Amikor az egyik férfi osztó is odaugrott, hogy visszafogja Pug-ot, Kim levette a magassarkú cipőjét és elkezdte a fején ütni Puggy-t. Évekig nevettünk ezen. "Shoeshine" Nick Simpson is azok közé a játékosok közé tartozott, akik állandóan zaklatták az osztókat. Egyszer levizelt az asztal alatt egy gyanútlan osztót. Az utolsó játékos a listámon “Nigger Nate” Lanette. Nem vagyok rasszista, mindenki így hívta. Egyszer leharapta egy osztó fülét a Stardust-ban. Másnap visszajött, és adott a szerencsétlen fickónak 5000 dollárt. Abban az időben az nagyon sok pénz volt. Ez a lista nagyon sok vitát vált ki ahhoz, hogy tovább folytassam, ezért nem sorolom tovább. Meg kell még említenem Johnny Chan-t, aki régebben nagyon durva volt az osztókkal, de az utóbbi években megváltozott.

Szép munka, John!

A nap Doylizmusa: A legjobb módja annak, hogy tied legyen az utolsó szó, ha bocsánatot kérsz

"Körbe körbe, ki tudja hol áll meg” – mondja a rulett krupié, miközben megpörgeti a golyót és a kereket. Arra emlékeztet, ahogy az életem zajlik mostanában. Elmentem megint készpénzes játékot játszani az este. Ott hagytam újabb 137 ezer dollárt és a világért sem tudok rájönni, hogy mit csinálok rosszul. Miután elhagyom az asztalt újra és újra átgondolom a partikat, és úgy érzem, hogy semmit nem csináltam rosszul. A versenyeken néhány óra után semmi lapot nem kapok. Úgy érzem, Fortuna Nagyasszony nem mosolyog rám mostanság. Minden póker játékos ismeri ezt az érzést, és szerintem nincs más megoldás, túl kell rajta tennie magát az embernek, és játszani.

A másik dolog ami nyugtalanít, a fiam, Todd. Egy elég kellemetlen nézeteltérés közepében vagyunk. Annyira konok vaskalapos (vajon kitől örökölhette), hogy úgy néz ki, nekem kell nyelni egyet és beszélni vele. Remélem, a vitánknak nem volt hatása a játékára. Mindig azt mondom, először a személyes dolgait kell tisztáznia az embernek, ha a legjobb formáját szeretné hozni.

Néhány idősebb pókeres arról beszélgetett, hogy ki a valaha élt legelviselhetetlenebb pókeres az osztók számára. Arra gondoltam, hogy érdekes lenne felsorolni őket, úgyhogy íme minden blogba egy ember.

Stu Ungar az én mindenkori befutóm. Annyira robbanékony volt, bármelyik másodpercben kitörhetett. Állandóan az osztókon vezette le az összes frusztrációját, nem a játékosokon. Olyan dolgoknak mondta el őket, amikről még nem is hallottam, nemtől függetlenül. Egyszer Lake Tahoe-ban ráköpött a kártyájára és azt mondta az osztónak, "eldobtam, vedd el a lapomat". Az osztó becsületére legyen mondva, csak ennyit felelt: "haver, én meg nem fogom azt a kártyát". A Golden Nugget-ben egy hölgy osztót addig szidott, míg ő oda nem hívta a teremfőnököt. Odafordult hozzá, a kezébe nyomta a kitűzőjét, és azt mondta: "kilépek". Aztán odafordult Stu-hoz: "A k. anyádat, gyere ki az utcára, és szétrúgom a seggedet!" Mondanom sem kell, Stu viszakozott.

Amikor nem játszottunk, akkor nagyon kedves ember volt, jó humorérzékkel, sosem értettem, hogy tud ennyire kifordulni önmagából.
A következő bejegyzésben majd elmondom, ki a második...

A nap Doylizmusa: A siker titka, hogy visszatérjünk az alapokhoz, és azt is tovább boncolgassuk

BETELT?! Épp készülődtem a 10.000$-os heads-up versenyre amikor megcsörrent a telefonom és közölték velem, hogy elérték a maximális 256 főt. Hihetetlen, hogy képesek limitálni a játékosok számát egy WSOP versenyen. Fontosnak tartom a struktúrát, de igazán betehettek volna még egy fordulót, hogy több játékos vehessen részt vagy valami!

Nem tudtam nem észrevenni a szokásos reggeli úszás közben, hogy milyen gyönyörű ez a mai nap. Egy darab felhő sincs az égen, a virágaim gyönyörűen bontogatják a szirmaikat. Belegondoltam, hogy mennyi ilyen szépséges napot hagyhattam ki azért, mert egy sötét terem póker asztala mellett görnyedtem. Megérte? Elég kétélű kérdés ez, és nem tudom rá a választ.

Így kell ezt csinálni Daniel! Mr Negrenau megnyerte a limit Hold'em versenyt és ezáltal előkelő helyre kerültem a fogadásomban miszerint Daniel, Lee Watkinson, és Lee Markholt több karkötőt szerez, mint Phil Ivey és Allen Cunningham. Nem fogok többször ilyen fogadást kötni, mert nem szeretek barátok ellen drukkolni. Előző este, mikor lefekvéshez készülődtem, Ivey vezette a 3000$-os HORSE eventet. Kötöttem még egy fogadást három az egyhez 100.000$-ért Phil-lel, hogy nem fog egy karkötőt se nyerni, úgyhogy nem volt más lehetőségem, csak az ellendrukk. Jó volt látni reggel, hogy kiesett a versenyből. A másik, amit szintén jó volt látni, hogy két DoylesRoom játékos, Todd Brunson és Hoyt Crokins is bejutott a legjobb 16-ba.

Kimentem a reptérre, hogy felvegyem két unokatestvéremet, akiket nem láttam már vagy negyven éve. Ira és Vernice Hale a 60. házassági évfordulójukat ünnepelték, ennek örömére életükben először ellátogattak Vegas-ba. Eltöltöttünk egy kellemes napot együtt. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan peregnek az évek, olyan, mintha tegnap láttuk volna egymást. Bill, Vernice apukája, aki az én nagybácsikám, a közelmúltban húnyt el 99 éves korában. Sok felmenőm közelítette meg a 100 évet mielőtt meghalt.

Annyival jobb hangulatba vagyok, mint mikor legutóbb írtam. Készen állok, hogy jó pókert játsszak. Ebből is látszik, hogy a kétségbeesést és a bizakodást gyakran csak egy jó alvás választja el egymástól.